– Sok barátot szereztél?
Ilyen kérdéseknél mindig azt szoktam válaszolni: minden számnév relatív. Mennyi az a sok?
Azonban mindenféle filozófiai elmélkedést félretéve, rengeteg embert megismertem a kint töltött időm alatt. Tapasztaltam hideget-meleget, a legkülönbözőbb emberekkel találkoztam és nagy meglepetésemre azokkal is nagyon jóban lettem, akikkel az elején sose gondoltam volna. Megtanultam, hogy az egyik legnagyobb hiba külső alapján megítélni az embereket.Elméletben eddig is tisztában voltam ezzel a híres kijelentéssel, de magam sem gondoltam volna, hogy tudat alatt szívesebben barátkozom azokkal, akik kedvesebbek a szememnek. Kint szerencsére elhagytam ezt a rossz szokásomat, és fizikailag és habitusban is a legszínesebb emberekkel barátkoztam össsze. Olyan barátot azonban, aki mindig ott volt a bajban, akire mindig lehetett számítani és akivel még rendszeresen tartom a kapcsolatot, 6-ot szereztem. Véleményem szerint ez egy természetes szám, ha közeli barátokról van szó, ettől függetlenül ennél sokkal több emberrel lettem jóban és velük is gyakran beszélek.
– Most készülsz az érettségire. Milyen az új osztályod? Könnyen visszarázódtál a magyar életbe?
Nos, ez elég vicces, mert amikor még megkaptam ezt az interjút kitöltésre, akkor még a koronavírusnak se híre, se hamva nem volt! Nos, nem gondolnám, hogy sokat kellene magyaráznom a diákok mostani helyzetét a kedves olvasónak. Ezernél is több internetes cikket lehet találni, ami a tanulók véleményéről szól az új oktatási „rendszerrel” kapcsolatban. Eddig még képes vagyok önmagamtól felkészülni az érettségire, de be kell valljam, hogy a tanárok ennek elengedhetetlen részei. Nekem legalább is szükségem van arra a tudatra, érzésre, hogy én rengeteget foglalkoztam a felkészüléssel, amit itthonról a saját magam erejéből nem vagyok képes elérni. Remélem, hamar túlesünk majd a víruson és minden visszarázódik a normális kerékvágásba (már amennyire csak lehet). Aki esetleg nem tudná, nekem a csereévem miatt az utolsó tanévemet kell megismételnem, tehát pont érettségire készülök. Be kell valljam, a szeptember előtti hetekben sokat vergődtem az miatt, hogy mit fognak majd gondolni rólam az osztálytársaim. Természetesen nem szerettem volna rossz benyomást kelteni. Kicsit ellentmondásos a szituáció, hiszen Finnországban rengeteg embert megismertem, rengeteg új csoportban kellett már bemutatkoznom és mondhatni rég belejöttem már. De valamilyen oknál fogva az új osztályommal más volt a helyzet, magam sem tudom pontosan miért. Lehet azért, mert velük huzamosabb ideig fogok maradni és minden egyes nap velük lesz majd órám. Természetesen végig kellett az elején esnem a szokásos kellemetlenségeken, mint például nem volt kivel beszélnem, ki mellé ülnöm, de ezek ismeretlenek egy cserediáknak. A legnagyobb szerencsém az volt, hogy az új osztályom nagyon befogadó volt velem. Nagyon kedvesek, viccesek voltak és már a legelejétől azt éreztették velem, hogy közéjük tartozom. Kérdéseikkel, vicceikkel és türelmükkel nagyon megkönnyítették a beilleszkedésemet, ezért hálás vagyok nekik.
– Érettségi után mik a terveid?
A jelenlegi helyzetben az a legnagyobb kérdés, hogy hogyan lesz majd az érettségi. Mindenki ezen gondolkodik körülöttem. A legtöbb, amit tehetünk az az, hogy normális módon készülünk fel, mintha nem változtatnák meg a menetét. Azonban sok pletyka kering az interneten és sokan azt hangoztatják, hogy a felvételibe is bele fognak majd szólni felülről, akár egy teljes félévet csúszhatnak az egyetemen, a legrosszabb esetben! Szóval, ha ez lesz a helyzet, megpróbálom a rendelkezésemre álló szabadidőt hasznos dolgokkal eltölteni nyáron.
De ha az eredeti terveimről van szó, én Szegedre jelentkeztem a jogi karra. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy merre induljak el, sírtam, nevettem, fetrengtem, ugráltam, csak döntsem már el végre, hogy mit is akarok kezdeni magammal. Azért a jog mellett döntöttem, mert több forrásból is megtudtam, hogy egy jogi diploma sok kiskaput meg tud nyitni az életben. Én nem feltétlenül ügyvéd szeretnék lenni, de ezt még ilyen fiatalon nem tudhatom. A másik szak, amin nagyon sokat gondolkodtam az a japanisztika volt az ELTE-n, de ott is rengeteg embert meghallgattam, ami ahhoz vezetett, hogy úgy döntöttem, ezt majd másoddiplomaként szeretném teljesíteni. Szeretnék magas körökben mozogni és egyben a hobbimmal foglalkozni. Tudom nagy elvárások ezek egy fiataltól, de egyidőben megpróbálok mindenre nyitott lenni, amit majd az élet nekem kínál.