Sziasztok! Egy héttel ezelőtt olvashattatok Florinával egy interjút a Finnországban töltött egy éves cserediák programjáról. Nos, egy csomó információra derült fény, de engem személy szerint nyelvtanárként még inkább érdekelnek a következő kérdések. Olvassátok figyelmesen a folytatást, rengeteg hasznos részlet körvonalazódik a kinti nyelvtanulással kapcsolatosan.
Finnországnak híresen jó az iskolai rendszere. Szeretnek az ottani diákok iskolába járni? Milyenek a tanárok? Melyek a legnagyobb előnyei a magyar rendszerrel szemben?
A tinédzserek mindenhol tinédzserek a világon és szinte biztos vagyok benne, ha megkérdeznénk egy finn diákot, hogy szeret-e iskolába járni, az első válasza azonnal a nem lenne. De én, aki túlélte a magyar oktatás borzalmait, meglehetősen élveztem az iskolás napjaimat kint. A finn iskolarendszer kifejezetten „diákbarát”, ahol tényleg nem azt érzi az ember, hogy robotokat nevelnek belőlünk, hanem ott tudatosan nagy hangsúlyt fektetnek a diákok erősségeire és a kreativitásukra, valamint ügyelnek arra is, hogy mindenki jól érezze magát. Véleményem szerint a siker egyik kulcsa, hogy nagyon nagy szabadságot adnak a diákoknak már kiskoruktól kezdve, ezzel együtt kialakul bennük egy felelősségtudat és tudják irányítani az életüket. Mivel nagyon sokan az erdőben laknak és a középiskolát 15 éves kortól kezdik, ezért 15 évesen beköltöznek a városba, pontosabban diáklakásokba és elkezdenek egyedül élni, elszakadnak anya szoknyája mellől, ami itthon nem igazán jellemző egészen 19-20 éves korunkig. Az, hogy ilyen fiatalon önállósodni kezdenek, létrejön bennük ez az előbb említett felelősségtudat, ami azzal jár, hogy megfelelően tudják kezelni az iskolai szabadságukat. Hogy jobban tudjam ezt szemléltetni, ez az élő és egyszerű példa jól megmutatja mire is gondoltam; a finn középiskolákban gyakorlatilag nem kötelező megcsinálni a házi feladatot és sok olyan tanár is van, aki nem követeli meg, hogy bejárjanak az órájára (persze egy adott óraszám alatt). Ezzel könnyen visszaélhetnének, otthon maradhatnának, de a legtöbbjük mégis mindent megcsinál és bejár az órákra. A diákok nagy része tisztában van a tudás fontosságával és attól függetlenül tanulnak rendszeresen, hogy nincsen számonkérés és a tanár nem noszogatja őket személyesen. Kint ugyanis másfél hónaponta van egy vizsgahét, ahol az addig tanultakból levizsgáznak és egy utolsó érettségi vizsga mellett ezekre pontokat kapnak, amikkel tovább juthatnak az egyetemre. A lényeg, hogy a vizsgahetek között nincsen számonkérés, tehát másfél hónapig nem kell tanulni semmire. A másik dolog, amiben nagy szabadságot kapnak, hogy maguk választhatják meg az óráikat. Előre meg van határozva, hogy egyes tantárgyakból legalább mennyi óraszámot kell teljesíteni, de ők döntik el, hogy a középiskola 4 éve alatt mikor mit szeretnének megtanulni.
A másik dolog, ami kifejezetten tetszett, az a tanár-diák kapcsolat volt. Tőlünk eltérően, ahol inkább egy hierarchikus rendszer uralkodik, náluk a diák és a tanár egyenlően kezelik és tisztelik egymást, a diák nincsen alávetve a tanárnak. Elsőre elég bizarrnak hangozhat, de a diákok ráadásul a keresztnevükön szólítják a tanárokat! Amikor még az első órámon a tanáromat „tanárnőnek” szólítottam, egy kicsit megmosolyogta mindenki, hiszen az olyan tisztelettudó. Mivel nincsenek rangbeli különbségek, ezért sokkal könnyebben meg tudnak nyílni egymásnak és tényleg olyan érzése van az embernek, hogy a tanár a barátja és megbízhat benne.
– Ami engem kifejezetten érdekel, az a nyelvoktatás. Leírnál részletesen egy angol órát például?
Ennek a kérdésnek a megválaszolását ott kell kezdeni, hogy az angol órák valóban angolul zajlanak, ami evidens, nem? De azért valljuk be, hogy a magyar nyelvoktatás a béka feneke alatt van és szerencsésnek mondhatják magukat azok a diákok, akiknek a nyelvtanárja legalább 10 percet beszél az adott nyelven a magyar helyett.
A finn nyelvoktatás titkairól a fogadóanyukámtól tanultam többet, mert ő általános iskolai tanár volt és tanított angolul és németül is. Mindegyik gyerek már óvodában elkezd angolul tanulni és már az általános iskola ideje alatt nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvtanra, az iskola végére már tisztában vannak nagyjából az egész nyelvtannal (mivel Finnország második hivatalos nyelve a svéd, ezért a gyerekek már negyedik osztályban elkezdenek svédül tanulni, de ez mellékes). Mivel a középiskolát egy stabil szókinccsel és nyelvtani tudással kezdik, ezért a középiskolai nyelvtanárok meg sem szólalnak finnül egész órán! Mi ezt itthon el sem tudnánk képzelni. Nekem kint összesen 4 angol tanárom volt, aki tanított engem és mindegyikük végig angolul beszélt az órán. Ennek fő oka az volt, hogy középiskolában a nyelvtan helyett inkább a diákok beszédkészségét próbálják meg fejleszteni és ösztönözni akarják őket, hogy ne féljenek angolul megszólalni.
A legtöbb angol órám a következőképpen nézett ki: az óra elején egy gyors 5-10 perces csevegés, hogy ki hogyan érzi magát vagy történt-e valami valakivel. Aztán az óra egyik felében hallgatásos feladatokat csináltak, amiben az volt a legjobb, hogy a legtöbb hallgatásos feladat szövegét mindig más angol akcentussal olvasták fel, hogy szokjuk a különböző akcentusokat. Az óra másik felében pedig egy adott témát boncolgattunk; néha valami komolyat, például politikát, nők egyenjogúságáról vagy valami könnyed témát, például videójátékok, különböző kultúrák. Az angoltanárjaim mindig odafigyeltek arra, hogy senki se tudjon meglapulni és mindenkinek legyen lehetősége felszólalni órán.
– Sikerült megtanulni finnül?
Erre a kérdésre is egy rövid és frappáns válasszal tudok szolgálni: nem. Igen, tudom, ez igazán meglepő, hiszen mégis kint éltem egy évet és valóban elég kínos, hogy amikor ezt megkérdezik, akkor állandóan nemmel kell válaszolnom. Felsorolhatnék száznál is több kifogást, hogy miért nem sikerült igazán elsajátítani a nyelvet, de ebből csak kettő fő tényezőt emelnék ki:
Először is, a finn nyelv elképesztően bonyolult, másodszor a finnek nagy része folyékonyan tud angolul beszélni és ez a kettő nem valami jó kombináció nyelvtanulás szempontjából. Sokan mondták már nekem, hogy nem igazán nagy falat egy magyarnak megtanulni finnül, hiszen egy nyelvcsaládba tartozunk, stb-stb. Most el kell mondjam, hogy a két nyelvnek egy pár hasonló szavon és nyelvtani szerkezeten kívül semmi köze sincs egymáshoz és a finn nyelvhez semmilyen más nyelv sem fogható. Nem véletlenül sorolják a világ legnehezebb nyelvei közé. És mivel kint nincs finn szinkron és az emberek kiskoruk óta az angolt tanulják, ezért nekik nem nagy feladat idegen nyelven megszólalni, még az időseknek sem! Ezért minden alkalommal, amikor finnül próbáltam meg kommunikálni velük, ők azonnal átváltottak angolra, hogy udvariasságból megkönnyítsék a dolgomat. Ezzel nincsen semmi gond és igazán értékeltem, hogy csak nekem szerettek volna kedveskedni, de őszintén szólva ez nagyon megnehezítette a tanulást. Mindig megkértem őket, hogy ne váltsanak nyelvet, de valahol annyira frusztrálta őket a sok nyelvtani hibám mindig, hogy nem sikerült sokáig finnül beszélgetni. Sokszor őrlődtem hetekig rajta, hogy milyen képet kelthetek magamról másoknak, aki egyszerűen képtelen megtanulni a nyelvet, de a fordulópont akkor érkezett el, amikor egy alkalommal leültünk a fogadóanyukámmal cseverészni egy vacsora után. Megemlítettem neki, hogy nagyon szánalmasnak érzem magam, hogy mennyire nem megy ezt a csodás nyelvet megtanulnom és mit tehetnék annak érdekében, hogy jobban menjen (azon kívül, hogy minden nap leültem egy órát szavakat és nyelvtant tanulni). Mindig mondta, hogy máris sokkal jobban beszélem és megértem a finnt, mint a család előző külföldi bébiszitterjei, de ők így is nagyon örülnének neki, ha továbbra is angolul beszélnék hozzájuk, mert ez egy remek gyakorlás a fogadó öcséimmel. Szóval ezután letettem a finn nyelv megtanulásáról. De azért be kell valljam, elég sok ragadt rám attól függetlenül, hogy nem tanultam tudatosan a nyelvet és egy könnyű csevegés erejéig tudok finnül beszélni.
– Az iskolarendszerrel kapcsolatban tudsz hátrányokat is említeni?
Ilyen és hasonló kérdésekkel folytatjuk a következő bejegyzésben.